1. Önzetlenség, együttműködés, nagylelkűség

Fontosabb eredmények:

• Mindennapi tapasztalat, hogy az emberek gyakran nyújtanak segítséget olyan nehéz helyzetbe került személyeknek, akiket nem ismernek, és akikkel kapcsolatban nem merül fel a viszonzás lehetősége. Az evolúciós pszichológia régóta birkózik annak a problémának a megoldásával, vajon hogyan alakulhattak ki és maradhattak fenn az önzetlenségnek azok a formái, amelyek nyilvánvalóan hátrányosak az egyén közvetlen túlélése és szaporodása szempontjából.

• Az egyik megoldást a reputációs elméletek nyújtják, amelyek szerint a jócselekedet növeli az altruista csoporton belüli jó hírnevét és tekintélyét (reputációját), ami ahhoz vezet, hogy a jótevő számíthat a jövőben a csoporttársak bizalmára és jövőbeni támogatására.  A reputáció-szerzés evolúciós stratégiáinak és mechanizmusainak egyik legígéretesebb magyarázó modellje az un. költséges jelzés elmélet. Ez a magyarázat azonban mindeddig csupán az iparosodást megelőző társadalmakra korlátozódott, és nem foglalkozott a modern ipari társadalmak sajátos kihívásaival a proszociális viselkedés tekintetében.

• Vizsgálatunkban egy karitatív szervezet képviselője 16 szemináriumi csoport 186 hallgatóját kérte fel arra, hogy nyújtson egyszeri támogatást szükségben szenvedő ismeretlen embereknek.  Eredményeink azt mutatják, hogy többen vállalnak segítséget akkor, ha felajánlásukat csoporttársaik tudtával tehetik meg mint abban az esetben, ha szándékuk rejtve marad a többiek előtt. Ráadásuk a „nyilvános” csoportokban többen ajánlottak fel költséges – tehát viszonylag nagy ráfordításokat igénylő - támogatásokat mint az „anonim” csoportokban. A közösség előtt demonstrált altruista vállalások hosszú-távú előnyöket kínáltak: azok a személyek, akik hajlandóak voltak részt venni a karitatív támogatásban, nagyobb népszerűségre tettek szert a csoportjukban mint azok, akik nem ajánlották fel segítségüket.

• A csoporttársak megkülönböztetett figyelmét két, egymást követő szociometriai vizsgálat eredményeinek különbségéből számítottunk. A költséges jelzés elmélettel összhangban azt találtuk, hogy az altruista a tettével olyan „rejtett” képességeket hoz nyilvánosságra, amelyek a mindennapi kapcsolatokban többnyire nehezebben vagy jóval lassabban derülnek ki. Ilyen minőség a megbízhatóság, amely lényeges szerepet tölt be az interperszonális kapcsolatokban és a csoport integratív működésében.

• A korábbiakból is következik, hogy a reputációval kapcsolatos önzetlenség szoros összefüggést mutat a megfigyeltséggel; mások jelenlétében általában növekszik a nagylelkű felajánlások gyakorisága. Ez azonban szoros kapcsolatban van bizonyos személyiségjegyekkel. Kiderült például, hogy a nyilvánosság előtt a machiavellisták közül meglehetősen sokan – durván 50 %-uk - hajlandó arra, hogy felajánlja segítségét idegeneknek. Amikor azonban titokban maradt a nevük, alig egyötödük vállalkozott karitatív szolgálatra. Nyilvánvalóan fontos volt számukra a csoporton belüli imázsuk megőrzése abban az esetben, amikor számíthattak arra, hogy mások figyelik őket. Amikor azonban presztízs-veszteség nélkül dezertálhattak (ti. az anonim csoportokban), habozás nélkül az önző stratégiát választották.
• Ha egy idegen, vagy kevéssé ismert személlyel találjuk szembe magunkat, arcvonásaiból igyekszünk kiolvasni szándékait, míg ha már kapcsolatban vagyunk vele, folyamatosan monitorozzuk, hogyan viselkedik. Ezt a tapasztalatot használjuk később, hogy arckifejezései segítségével értelmezzük, sőt, előre jelezzük döntéseit. További érdekes jelenség, hogy ezek a karakterisztikus vonások asszociálódnak a fizikai megjelenéssel, így ezeket a jellemzőket társítjuk olyan emberekhez is, akik fizikai megjelenésükben hasonlítanak partnereinkhez. Több kutató érvel amellett, hogy a megbízhatóság is egy ilyen faciális marker. Saját vizsgálataink is azt mutatják, hogy a személyek úgy érzik, képesek pusztán a másik arca alapján megítélni annak megbízhatóságát. 
• Saját eredményeink szerint, a korábban, egy másik csoport által megbízhatónak, illetve megbízhatatlannak ítélt arcokat, kísérleti személyek egy másik csoportja ugyanolyan mértékben talált megbízhatónak, illetve megbízhatatlannak. Ennek értelmében, a megbízhatóság olyan arc-jellemzők alapján meghozott döntés eredménye, melyek univerzálisak.
  
• Tovább erősíti ezt az elképzelést második vizsgálatunk, ahol ugyanazon arc, különböző rassz-változatait ítélték meg kísérleti személyek. Fotómanipulációs technikával, kaukázusi arcokat változtattunk meg, azonban csupán rassz jellemzők mentén, az identitás minden esetben azonos maradt. Résztvevők egyértelműen a kaukázusi arc-változatokat ítélték a legmegbízhatóbbnak, a többi rassz-változathoz képest (sajátrassz hatás). Ugyanakkor, minden rassz-változat esetén helyesen különböztették meg a megbízható és megbízhatatlan alap-arcból készített arc-variációkat. Vagyis, a saját csoportba tartozás befolyásolja a megbízhatóság megítélését, a saját rasszba tartozó arcokat megbízhatóbbnak ítéljük. Ugyanakkor, az azonos rasszba tartozó arcok között megmaradt az alap-arcok közötti különbség, vagyis, az azonos csoportba tartozó arcok megítélésekor a megbízhatósági ítéletek bizonyos általános, feltehetően univerzális arc-jellemzőkön alapulnak. 
  
• További két vizsgálatunk pedig a tekintetirány, valamint az attraktivitás és észlelt megbízhatóság kapcsolatára vonatkozik. Az emberi arc kitüntetett területe a szem és környéke, melyből sok információt nyerünk mások érzelmeivel, szándékaival kapcsolatban. A szociális döntéshozatalban tehát a tekintet és annak irány az egyik legmeghatározóbb jegy. Például, a másik szembe irányuló tekintete megközelítő, míg az elfordított tekintet elkerülő viselkedést vált ki a személyekből. Tehát a megbízhatóság és a tekintet iránya hasonló viselkedésre sarkallják a személyeket. Elvárásainkkal egybehangzóan, a szembe néző arcok megközelítő magatartást indukálnak, vagyis megbízhatóbbnak tartják őket, mint az elfordított tekintetű arcokat. A vonzerő és megbízhatóság kapcsolatának kapcsán is egyértelmű eredmények születtek: vonzó arcokat megbízhatóbbnak tartják, mint a nem vonzó arcokat, tekintetiránytól függetlenül.
  

Közölt írások:

• Birkás B. és Lábadi B.: Egy arc vonzerejének és tekintet-irányának hatása az észlelt megbízhatóság megítélésében. Együttműködés- Versengés- Machiavellizmus. Kutatások az emberi kapcsolatok alaptermészetéről és kulturális sajátosságairól. (PTE Pszichológia Intézet és a Pécsi Akadémiai Bizottság) (2012.02.10. Pécs) - pdf
  
• Birkás B. és Lábadi B.: A tekintetirány hatása megbízhatósági ítéleteinkre. Magyar Pszichológiai Társaság XXX. Országos Tudományos Nagygyűlése (2011. 05.25-27., Budapest)
  
• Birkás Béla (2011): Arcok megbízhatóságának értékelése, mint adaptív döntésmechanizmus. Rassz-jellemzők és tekintetirány hatása az észlelt megbízhatóságra. PhD értekezés - pdf
  
• Bereczkei T. és Tóth P. (2010) A korrupció mint a vetélkedés és együttműködés sajátos formája. In: Együttműködés – Versengeés. Szerk. Rab V. és Deák A.., Gondolat Kiadó, Bp. pp. 236-243.
  
• Czibor Andrea és Bereczkei T. (2010) Ki nyeri meg a versenyt? Egy kompetitív játék tanulságai. In: Darwin öröksége és időszerűsége a pszichológiában (Szerk. Pléh Cs. és Bereczkei T.), Akadémia Kiadó, Budapest, pp. 165-182.
• Bereczkei T., Birkás B. and Kerekes Zs. (2010): The presence of others, prosocial traits, Machiavellianism: a Personality X Situation approach. European Journal of Social Psychology, 41 (4) 238-245. - pdf
  
• Bereczkei T., Birkás B. and Kerekes Zs. (2010): Altruism towards strangers in need: costly signaling in an industrial society Evolution and Human Behavior 31 (2) 95-103 - pdf
  
• Birkás B. és Lábadi B. (2010): Az emberi arc szociális megismerést befolyásoló tényezői In: Révész Gy. (szerk.): Az emberi arc. Tanulmányok a pszichológia, orvostudomány, mesterséges intelligencia és a képzőművészet területeiről. Pro Pannónia Kiadó, Pécs - pdf
  
• Birkás B. (2010.): Önzetlenség, támogatás, nagylelkűség In: Bereczkei T. és Paál T. (szerk.): A lélek eredete. Bevezetés az evolúciós pszichológiába Gondolat Kiadó, Bp. - pdf
• Bereczkei T. (2008) Az erény természete. Evolúciós stratégiák az idegenek iránti önzetlenség hátterében. XVIII. Pszichológia Nagygyűlés, Nyíregyháza

• Bereczkei T. (2007) Gének és személyiség. In: Vázlatok a személyiségről. a személyiség-lélektan alapvető irányzatainak tükrében (Szerk. Gyöngyösiné Kiss E. és Oláh A.) Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 59-82. o.

• Bereczkei, T., Birkas., and Kerekes Zs. (2007) Public charity offer as a proximate factor of evolved reputation building strategy: An experimental analysis of a real life situation. Evolution and Human Behavior 28: 277-284. - pdf
  

• Bereczkei T., Birkás B. és Kerekes Zs. (2007) Önzetlenség idegenek iránt. Egy evolúciós modell kísérleti ellenőrzése. Magyar Pszichológiai Szemle 62: 449-474. -pdf
  

• Paal T. and Bereczkei T (2007). Adult theory of mind, Machiavellianism, and cooperation: the effect of mindreading on social relations. Personality and Individual Differences 43: 541-551.

• Birkás B., Bereczkei T., Kerekes Zs. (2006) Generosity, reputation, and costly signaling: a preliminary study of altruism toward unfamiliar people. Journal of Cultural and Evolutionary Psychology 4: 173-182.
• Bereczkei T. Evolúciós pszichológia. Osiris Kiadó, Bp., 2003.

2. Felnőttkori elmeolvasás

3. Párválasztás, homogámia, szexuális imprinting

4. Fizikai vonzerő, az arc szépsége

5. Párválasztás