2. Felnőttkori elmeolvasás

Fontosabb eredmények:

• Vizsgálatainkban azt a célt tűztük ki, hogy a felnőttkori elmeteória és a társas viselkedésformák bonyolult kapcsolatának néhány alapvető és eddig kevéssé tanulmányozott aspektusát elemezzük. Az elmeolvasó képesség vizsgálata során a felnőtt kísérleti személyeknek történeteket kellett elemezniük, míg a machiavellizmus és a kooperatív készség szintjének vizsgálata tesztekkel történt.
• Megállapítottuk, hogy a machiavellizmus erős negatív korrelációt mutat a társas együttműködési készséggel: a mások kihasználására, manipulálására hajló személyek a kooperativitás alacsony szintjét mutatják. Másodszor, szoros összefüggést találtunk az együttműködési hajlam mértéke és az elmeteória mértéke között, amit úgy értelmeztünk, hogy minél jobb elmeolvasó képességgel jellemezhető valaki, annál nagyobb hajlandóságot mutat a másokkal folytatott együttműködésre.
• Végül, megvizsgáltuk az elmeteória és a machiavellizmus kapcsolatát, és itt nem találtunk szignifikáns összefüggést. Eredményeink nem támasztották alá azt a feltevésünket, hogy azok a személyek, akik könnyebben helyezkednek bele a többiek gondolataiba és értik meg azok szándékait és ismereteit, a többieknél nagyobb hatásfokkal manipulálják őket a saját céljaik elérésében. Az eredmények - különösen a harmadik eredmény - értelmezésére felhasználtuk egyrészt a „hideg” és a „meleg” empátia mint az elmeteória inkább kognitív, illetve inkább emocionális jellegű aspektusainak megkülönböztetését, a morális érzelmek reprezentációjának hiányát, és más kognitív magyarázó modelleket.
• Az egyikben feltételeztük, hogy noha a machiavellisták nem jó elmeolvasók, egyfajta belső törekvést, motivációt mutatnak mások elmeállapotának a feltérképezésére (Esperger és Bereczkei 2011, Esperger and Bereczkei 2012). Ezt spontán mentalizációnak neveztük el, és úgy mértük, hogy különböző képeket mutattunk a kísérleti személyeknek, amelyek embereket ábrázoltak különböző helyzetekben és viszonylatokban (pl. vonaton utazó nő, játszó gyerekek, családtagjai körében megjelenő esküvői pár, stb.). A kísérleti személyeknek mindössze az volt a feladatuk, hogy írják le benyomásaikat a képek láttán és ebben semmilyen korlátozást nem támasztottunk velük szemben. Volt, aki egyszerűen leírta, hogy mit lát („Egy nő utazik a vonaton”). Sokan voltak azonban olyanok, akik a képen látható személy gondolatait és érzelmeit is megpróbálták kitalálni („A lány messzire utazik, de nem az ismeretlenbe. Tudja, bármi várja is az út végén, az új lesz és érdekes. Egy utolsó kósza gondolat arra, hogy mit hagy maga mögött.”). Az igazán érdekes eredmény az volt, hogy a spontán elmeolvasás szoros összefüggést mutatott a machiavellizmussal: azok akik magas pontszámokat értek el a Mach-teszten, a többiekhez képest több gondolatot, érzelmet és vágyat tulajdonítottak a képen szereplő személyeknek. Lehetséges ezért, hogy a machiavellisták pontosan azért lehetnek sikeresek mások félrevezetésében, mert erős késztetést, motivációt mutatnak arra, hogy belehelyezkedjenek mások gondolataiba és feltevéseket hozzanak létre a másik elméjére vonatkozóan.
  

Közölt írások:

• Bereczkei, T. és Tóth, P. (2010) A korrupció mint a vetélkedés és együttműködés sajátos formája. In: Együttműködés – Versengeés. Szerk. Rab V. és Deák A.., Gondolat Kiadó, Bp. pp. 236-243.
• Paál T., Bereczkei T. (2006) Elmeteória, együttműködés,, machiavellizmus: a felnőttkori elmeolvasó képesség hatása a társas kapcsolatokra. Magyar pszichológiai Szemle 61: 511-532.
• Bereczkei T. (2007) Gének és személyiség. In: Vázlatok a személyiségről. a személyiség-lélektan alapvető irányzatainak tükrében (Szerk. Gyöngyösiné Kiss E. és Oláh A.) Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 59-82. o.
• Paal T. and Bereczkei T (2007). Adult theory of mind, Machiavellianism, and cooperation: the effect of mindreading on social relations. Personality and Individual Differences 43: 541-551.