6. Élettörténeti stratégiák

Fontosabb eredmények:

• Egyik legkorábbi kutatásunkban azt mutattuk ki országos reprezentatív minták alapján, hogy evolúciós értelemben a hazai romák inkább r-stratégák míg a nem-roma magyarok K-szeletált stratégiákat követnek. Ez megmutatkozik az első szülésben, a fertilitásban, a születési súlyban, a nemi arányban, a várható élettartamban, a házastársi kapcsolatok stabilitásában, stb. Az r-K stratégia különbségei a két népesség eltérő életmódjára és szocializációjára vezethető vissza, amelynek meghatározó komponense az erőforrások bejósolhatósága és a szociális környezet stabilitása. Fontos tehát leszögezni, hogy a különbségek nem genetikai természetűek. Valójában a környezethez való alkalmazkodás rugalmas stratégiáit működtetjük, amelyek eltérő környezeti kihívások mellett eltérő viselkedési megnyilvánulásokhoz vezetnek.
• Az Ormánságban élő beás romák szorosabb és intenzívebb kapcsolatokat tartanak fenn rokonaikkal mint a nem-roma falusi népesség tagjai. Ez sokszor a fiatal generáció tagjai iránti megkülönböztetett figyelmet is magában foglalja. A beás romák – főleg a nők – sok időt és energiát fordítanak közeli rokonaik gyermekeinek a támogatására, többet mint a környéken élő etnikai magyarok. Vizsgálatunkban azt tapasztaltuk, hogy a rokoni segítségnyújtás alapvető hatást gyakorol a termékenységre: azok a szülők, akiknek a nagyszülei hosszabb időt töltenek a családban, és azok, akiknek több nővérük van a faluban, több (egy évesnél idősebb) gyermekkel rendelkeznek.

• A személyes szolgáltatásoknak ez a rendszere minden valószínűség szerint csökkenti a gyerekgondozás költségeit és növeli az újabb utódokba való ráfordítás valószínűségét. Véleményem szerint ez az egyik döntő oka annak, hogy a roma közösségekben általában véve nagyobb termékenységet mérünk mint máshol. A nagyobb számú, együtt élő rokon birtokában, akik készek segíteni egymás gyermekeinek a gondozásában, a romák több gyermeket tudnak felnevelni mint a nem-roma magyarok, akik többnyire nélkülözni kénytelenek a kiterjedt rokoni hálózat – mint a gyerekgondozás szempontjából döntő erőforrás – támogatását.
• Más élettörténeti stratégiákat a következő fejezetekben – szülői döntések, szocializáció – mutatok be.

Közölt írások:

• Bereczkei T., Birkas B., and Kerekes Zs. (2010) Altruism towards strangers in need: costly signaling in an industrial society. Evolution and Human Behavior 31, 95-103.
  
• Bereczkei T., Birkas B., and Kerekes Zs. (2007) Public charity offer as a proximate factor of evolved reputation-building strategy: An experimental analysis
  of a real life situation. Evolution and Human Behavior 28: 277-284.
  
• Bereczkei T. (2007) Parental impact on development: how proximate factors mediate adaptive plans. In: Oxford Handbook of Evolutionary Psychology (Eds. R. Dunbar and L. Barrett. Oxford: Oxford University Press, pp. 255-272.

• Bereczkei T. (2002) Humán viselkedésökológia. In: Viselkedésökológia. Barta Z., Liker A., and Szekely, T. (Szerk.).Osiris, Budapest, pp. 188-213.

• Bereczkei T.: Rokoni hálózat, gyerekgondozás és termékenység magyarországi cigány és nem-cigány populációkban. In: Az evolúciós szemlélet napjaink pszichológiájában, Szerk. Pléh Cs., Csányi V., és Bereczkei T. Osiris, Budapest, 2001.

• Bereczkei, T. and Dunbar, R. (2002) Helping-at-the-nest and reproduction in a Hungarian Gypsy population. Current Anthropology 43: 804-809.

• Bereczkei T. (1998): Kinship network, direct childcare, and fertility among Hungarian Gipsies. Evolution and Human Behavior. 19: 234-245.

• Bereczkei T. (1993) r-selected reproductive strategies among Hungarian Gipsies. Ethology and Sociobiology 14: 71-88.

• Bereczkei T. Adaptive behavioral strategies among Hungarian Gypsies. 5th Alps-Adria Conference, Pécs, 1999.