2. Machiavellizmus

Fontosabb eredmények

• A machiavellizmus magában foglal egyrészt egy világnézeti stílust, másrészt bizonyos viselkedési módszerek, taktikák alkalmazását. Az előbbire jellemző egyrészt egyfajta erkölcsi relativizmus, „a cél szentesíti az eszközt” felfogás, másrészt a cinikus, gyanakvó beállítottság, az emberekkel kapcsolatos pozitív vélekedések teljes hiánya. Negatív szándékot tulajdonítanak másoknak, akiktől nem is várnak el együttműködést. Kiinduló pontjuk az a meggyőződés, hogy ha ők nem használják ki a másikat, majd az fogja kihasználni őket. Általában nem mutatnak empatikus törődést, képesek kivonni magukat a szituációk, események érzelmi hatásai alól.
  
• Vizsgálatainkat ebben a témában több szerveződési szinten végezzük párhuzamosan, az agyi aktivitás-változásoktól kezdve a csoporton belüli viselkedési szerepek tanulmányozásáig. Legelső vizsgálatunkban (Paál and Bereczkei 2007) abból a feltevésből indultunk ki, hogy a machiavellisták – aki tehát magas pontokat érnek el valamelyik Mach-teszten – jó elmeolvasók. Arra az eredményre jutottunk azonban, hogy egy általunk készített elmeolvasó teszten kapott hibapontszámok semmilyen összefüggést nem mutattak a Mach-IV teszt pontszámaival.
  
• Ezt követően feltételeztük, hogy noha a machiavellisták nem jó elmeolvasók, egyfajta belső törekvést, motivációt mutatnak mások elmeállapotának a feltérképezésére (Esperger és Bereczkei 2011, Esperger and Bereczkei 2012). Ezt spontán mentalizációnak neveztük el, és úgy mértük, hogy különböző képeket mutattunk a kísérleti személyeknek, amelyek embereket ábrázoltak különböző helyzetekben és viszonylatokban (pl. vonaton utazó nő, játszó gyerekek, családtagjai körében megjelenő esküvői pár, stb.). A spontán elmeolvasás szoros összefüggést mutatott a machiavellizmussal: azok akik magas pontszámokat értek el a Mach-teszten, a többiekhez képest több gondolatot, érzelmet és vágyat tulajdonítottak a képen szereplő személyeknek. Lehetséges ezért, hogy a machiavellisták pontosan azért lehetnek sikeresek mások félrevezetésében, mert erős késztetést, motivációt mutatnak arra, hogy belehelyezkedjenek mások gondolataiba és feltevéseket hozzanak létre a másik elméjére vonatkozóan.
  
• A spontán mentalizáción kívül más szociális és kognitív képességek is szerepet játszhatnak a machiavellisták eredményes manipulációjában. Egyik kísérletünkben un. Közjavak játékot játszottak a résztvevők (Czibor és Bereczkei 2011, Czibor and Bereczkei 2012). Többek között azt találtuk, hogy a machiavellisták másoknál érzékenyebbek a szociális környezet jelzéseire. A regressziós elemzések feltárták, hogy elsősorban ők azok, akik döntéseik során figyelembe veszik a többiek lépéseit. Ez közelebbről annyit jelent, hogy mérlegelik a többi játékos megelőző menetben mutatott viselkedését (hogy ti. mennyit fizettek be korábban a közösbe) és ennek fényében választanak egy optimális stratégiát, amely nagy valószínűséggel nyereségessé teszi őket a játék végére.
  
• Hogy konkrétan milyen kognitív képességekről lehet szó, azt leginkább az idegrendszeri folyamatok elemzései tárhatják fel. Ebben döntő szerepet játszanak a különböző agyi képalkotó eljárások - mindenekelőtt a mágnenses rezonancia (fMRI) és a komputeres tomográfia (CPT), amelyek képesek feltárni a tanulmányozott viselkedésben szerepet játszó agyi aktivitásokat. Kísérleteinket a PTE ÁOK Diagnosztikai Központjában található 3 T mágneses rezonancia készülékkel végeztük el (Bereczkei, Deák, Papp 2012). A kísérleti személy az fMRI készülékben feküdt, miközben egy kétszemélyes kísérleti játékban (un. Bizalom játékban) vesz részt, ahol a „partner” válaszait előre programoztuk. A machiavellista személyeknél kiemelkedő aktivitás-változást mértünk a dorzolaterális prefrontális kéregben (érzelmek feletti kognitív kontroll), a középagyi jutalmazó központokban, elsősorban a nucleus caudatusban (közvetlen nyereség megszerzésére való törekvés), és az orbitofrontális kéreg középső részében (célvezérelt viselkedés motivációs állapotainak ellenőrzése.
  
• Egy érdekes kutatási eredménynek mutatkozott, hogy a machiavellisták a büntetés alkalmazásának a lehetőségét a saját gyarapodásuk elősegítésére használják fel (Paál 2011, doktori disszertáció). Az evolúciós és közgazdasági játékelméletek által leírt jelenség, az erős reciprocitás lényege, hogy társas dilemma - szituációkban a normaszegőkre rótt büntetés (mely költséges a büntető számára is) hatékony előmozdítója az együttműködésnek. Lehetséges viszont, hogy a kontextus, ill. a helyzetben szereplő emberek személyiségvonásai függvényében a büntetés alternatív szerepeket is betölthet. E kérdés felmérésére versengő jellegű, költséges büntetéssel járó Közjavak-játékot alkalmaztunk, melyben a machiavellizmus eltérő szintjeit mutató játékosok vettek részt. Szemben az erős reciprocitás-elméletből fakadó várakozásokkal, a büntetést főként a machiavellista résztvevők alkalmazták a célból hogy  játékostársaikat hátrányos helyzetbe hozzák. A nagy mértékben machiavellista személyek döntéshozási stratégiái tehát oda vezethetnek, hogy a költséges büntetés elveszíti a társas dilemma-helyzetekben rendesen betöltött normafenntartó szerepét, és a versengés, az anyagi javakért való rivalizálás eszközévé válik.
  
• A laboratóriumi feltételek között folytatott vizsgálatok mellett un. „real-life” kísérleteket is végeztünk (Bereczkei, Birkas, Kerekes 2010). Egyetemista szemináriumi csoportokat látogattunk meg, amelynek keretében egy karitatív szervezet képviselője önkéntes segítségnyújtásra kérte fel a hallgatókat arra rászoruló idegenek számára. Jelentkezni lehetett nyilvánosan és a nyilvánosság kizárásával. Kiderült, hogy azokban a csoportokban, ahol a többiek nem tudhatták meg csoporttársaik döntését, a machiavelliánus (magas Mach-pontszámokkal jellemzett) személyeknek csupán töredéke (10-15 %-a) vállalt karitatív munkát, míg a nyilvános csoportokban ez az arány megháromszorozódott. Ez utóbbi szociális környezetben a machiavellisták egyfajta színlelt együttműködéssel igyekeztek fenntartani a csoporton belüli reputációjukat.
  

Kapcsolódó írások

• Bereczkei, T. Birkas, B., and Kerekes, Zs. (2010) The presence of others, prosocial traits, Machiavellism. A personality X situation approach. Social Psychology 41, 238-245.
  

• Czibor A., Bereczkei T. (2011) Sikeresek-e a machiavellisták? Viselkedési stratégiák, személyiségjellemzők és narratív beszámolók társas dilemmahelyzetekben, Pszichológia 31/4, 359-380.
  
• Czibor A., Bereczkei T. (2010) Ki nyeri meg a versenyt? Egy kompetitív kísérleti játék tanulságai, Magyar Pszichológiai Szemle 65, 165-182
  
• Czibor, A. and Bereczkei, T. (2012) achiavellian people’s success results from monitoring their partners. Personality and Individual Differences (in press
  
• Esperger Zs., Bereczkei T (2011). Törekvés mások belső világának feltérképezésére: Spontán mentalizáció és machiavellizmus. Magyar Pszichológiai Szemle. 66, 487-506
  
• Esperger, Zs. and Bereczkei, T. (2012 Machiavellianism and spontaneous mentalization: one step ahead of others. European Journal of Personality (in press)
  
• Paal T. and Bereczkei T (2007). Adult theory of mind, Machiavellianism, and cooperation: the effect of mindreading on social relations. Personality and Individual Differences 43: 541-551.pdf