9. Evolúciós pszichológia és pszichoanalízis

Fontosabb eredmények:

• Másfél évtizede azt a lehetőséget fogalmaztuk meg, hogy az evolúcióelmélet új, modern, tapasztalatilag ellenőrizhető magyarázó keretbe képes illeszteni a pszichoanalízis alapítóinak és mestereinek bizonyos megállapításait. Ez azzal az előnnyel járhat, hogy a személyiségelmélet nagy formátumú, ám a tudományos kísérletekben nehezen ellenőrizhető magyarázatait olyan állításokká alakítjuk, amelyek egyrészt megfelelnek a mai kor tudományos színvonalának, másrészt tapasztalati úton ellenőrizhetők. 

• A Szondi elmélet központi gondolatát alkotó genotropizmus olyan előfeltevés, amit Szondi a rendelkezésére álló tudományos eredmények birtokában nem tudott bizonyítani, de amelynek létezését számos tapasztalati adat (családfakutatás, Szondi-teszt eredményei) támasztja alá. Több tanulmányban egy olyan elméleti modellt dolgoztunk ki, amelynek alapvető állítása, hogy a hasonló tulajdonsággal rendelkező emberek előnyben részesítése a párválasztás során adaptív stratégia, amelynek létezését számos pszichológiai és genetikai kísérlet támasztja alá. Ennek hátterében az un. fenotípusos illesztés áll (lsd. Párválasztás, homogámia, szexuális imprinting), amely lehetővé teszi, hogy előnyben részesítsük mindazokat, akik hozzánk hasonló fenotípust hordoznak. Ez éppúgy működik a pszichológiai devianciákkal és patológiákkal élő személyek esetén mint az átlagos populációban.

• Egy másik tanulmányunkban arra tettünk kísérletet, hogy újraértelmezzük és a mai empirikus tudományokkal összeilleszthetővé tegyük Freud kulcsszerepet játszó elméletét, az Ödipusz-komplexust, vagy legalábbis annak bizonyos elemeit. Korábbi kutatási eredményekre támaszkodva abból indultunk ki, hogy az anyával való bensőséges, de nem szexuális jellegű kapcsolat, amely a korábbi, preodipális fázis kötődési folyamataiból vezethető le, befolyásolja a fiúgyermek későbbi szexuális fejlődését és viselkedését. Kísérleti munkáinkra támaszkodva (lsd. Párválasztás, homogámia, szexuális imprinting) kimutattuk, hogy az anyával való korai, intenzív kapcsolatok erőteljesen befolyásolják a fiú párválasztási preferenciáit. Olyan hosszú távú partnert részesít előnyben, aki hasonlít az anya emlékezeti képére, amely valószínűleg a bevésődés időszaka alatt épül ki mint egyfajta templát, amelyet a férfi modellként használ fel párkeresése során.

Közölt írások:

• Bereczkei T. and P. Gyuris (2009) Oedipus complex, mate choice, imprinting: An evolutionary reconsideration of a Freudian concept based on an empirical study. The Mankind Quaterly 1, 71-94.

• Bereczkei T.: Szondi és a modern biológia. In: Szondi Lipót. Szerk. Gyöngyösiné Kiss Enikő, Magyar Panteon, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1999, 158-166.

• Bereczkei T. és Gyuris P. (2007) Ödipusz-komplexus, párválasztás, imprinting: egy freudi koncepció lehetséges újraértelmezése. Thalassa 18: 141-164.
• Bereczkei T. és Kis E. (2001) Sorsanalízis és genetika; Családfakutatás, párválasztás, öröklődés. Magyar Pszichológiai Szemle, 56, 2001
• Bereczkei T.: Szondi, a lélek genetikusa. BUKSZ 9: 390-398, 1997.
• Bereczkei T. (1995) The Sondi's Legacy: Innate Dispositions Influence Our Choices. A sociobiological reinterpretation of the Szondi-theory. Szondiana, 15: 8-26.
• Bereczkei T.: Biológiai evolúció, genotropizmus, pszichopatológia. Thalassa, 1993. 1. 150-172.
• Bereczkei T. (1992) Biological Evolution, Genotropism, and Psychopathology: A reinterpretation of a psychoanalytical theory, Szondiana 12: 32-52.